- Tájépítész képesítése van. A monori közvélemény talán akkor figyelt fel Önre legelőször – kezdtük az interjút, kellemesen napsütéses kertjében -, amikor a Strázsára tervezett ilyen jellegű prezentációját hallhatta, láthatta.
- Igen, így volt, 2008-ban. Így visszagondolva meglepően bátor módon szerveztem meg azt az eseményt. Minden olyan embert, aki akár Monoron, akár a térségben máshol érdekelt lehetett a Strázsa-hegyben, illetve annak a fejlesztésében, összehívtam, és bemutattam a hely fejlesztésével kapcsolatos diplomamunkámat.
- Ebből sikerült is megvalósítaniuk a monori „Ezer Pince Szőlészeti- és Borászati Tanösvény” Kugel György által felkarolt ötletét.
- Mellé állt a Monor Környéki Strázsa Borrend, és támogatást is nyertünk tervünkkel, az Agrár Marketing Centrum borászati-turisztikai lehetőségekre kiírt pályázatán. 2009-ben kétnyelvű információs és interaktív táblákkal ellátott tanösvényt adhattunk át a turisták számára, bemutatva szőlőhegyünk általános és helyi jellemzőit
- Úgy tudjuk, hogy szerepet játszott – a szintén a Strázsáról induló – Monor-Gyömrő turistaút kijelölésében és kipróbálásában is.
- Szintén 2009-ben kapcsoltuk be a Strázsa-hegyet az országos turista hálózatba, melynek nyomvonalát a megépült autóút miatt aktualizálni kellett. Tavaly volt itt a Tájépítész Karnak egy négynapos kihelyezett gyakorlata. Ők vizsgálták a Forrás-völgy környékét, hogy ott milyen fejlesztési, természetjárást népszerűsítő lehetőségek vannak, természetbarát és szelíd beavatkozásokkal. A tanszékvezetőtől kértem, hogy vizsgálják meg azt is, hogyan lehetne az autóút által megszakított piros kereszt útvonalat újragondolni. Ott született meg a vázlat, majd férjemmel, többször bejárva a lehetséges útvonalakat, alakítottuk ki a végleges koncepciót, az érintett településekkel egyeztetve.
- Ha már a kedves férjét említette, minden tevékenység sikere szempontjából fontos, hogy a házastárs hogy viszonyul hozzá. Ha együttműködő munkatársként, az a legszerencsésebb, mindkét fél szempontjából.
- A 15 együtt töltött év gyakorlatilag összecsiszolta ezt.
- Ő mivel foglalkozik egyébként?
- Az ő alapképzettsége tolmács és fordító. De belemélyedt a munkavédelembe, és munkavédelmi oktató is lett. A fás történetben már együttműködtünk. A Monori Városszépítők csoporttal elkezdtem ültetni a fákat, ő pedig – lelkes sziklamászóként és hobbiként fára mászva – kitalálta, hogy új továbbképzést keresve, faápoló lesz. Ezután döntöttem, hogy ha ő faápoló lesz, akkor én pedig favizsgáló.
- Akik sikeres faültetési akcióihoz csatlakoztak, talán nem is tudják, hogy favizsgáló szakmérnökként is sokat tud tenni (és tett is) ezen a területen. Mi a feladatköre egy favizsgáló szakembernek?
- Ez egy viszonylag fiatal szakma, nagyjából 5-6 éve folyik a képzése az egyetemen, többek között a tájépítész képzettségre ráépülően. Ez gyakorlatilag a városi fák jólétével foglalkozik, azzal, hogy hogyan ápoljuk, hogyan tartsuk meg őket az egyre rosszabb városi körülmények között is. Ügyelnünk kell arra, hogy ezek a fák biztonságosak legyenek a közlekedés szempontjából, árnyékot nyújtsanak, és ellássák az összes jó szolgálatot, amit a fáknak el kell, de mégis biztonságban legyen tőlük az épített környezetünk és mi magunk is.
- Hogy szívügyének tartja a fák sorsát, azt számos gyakorlati példával is megmutatta.
- A fiatal fák metszése, öntözése, rongálásuk megelőzése visszatérő feladat. De szívesen álltam annak a kampánynak az élére is, amelyben egy 130 éves hársfát népszerűsítettünk, az „Év fája” cím elnyeréséért.
- A tágabb környezet rendje éppen úgy érdekli. A Monori Városszépítők létrejötte előtt Herda Tiborral vezették pl. a „vasárnapi hősök” tavaszi szemétszedését, illetve a nyár eleji bozótirtást, ami során megszépült a Monori Pincefalu téglagyári oldala.
- Volt közös szemétszedő akciónk Tibivel az elején. Valahogy úgy állt ott hozzá mindenki, hogy meg kellett születnie ennek a Városszépítő csoportnak, ami igazából nem is a szemétszedés kapcsán jött létre, az csak egy „oldallába” volt, azt lehetne mondani. Abban az időben volt a „műanyagmentes július” első nagy kampánya. A gyömrői önkormányzat kedvezményes papírtasak-vásárlási lehetőséget biztosított a helyi vállalkozóknak, hogy – nejlonzacskók helyett – inkább abba pakoljanak a vásárlók. Kiposztoltam a Facebookra, mint egy ottani jó kezdeményezést, hogy lehetne itt is. Az első hozzászólások aztán – amik férfiaktól érkeztek – megkérdőjelezték az egésznek a relevanciáját, és nem is a legbarátibb hangnemben szóltak hozzá a dologhoz. Közben viszont egyre több támogató hang is megszólalt. Akkor úgy éreztem, hogy valami olyanra tapintottam rá – ha ez ennyi embert megmozgat – amivel érdemes és kell is foglalkozni. Ezután jött az ötlet, hogy készítsünk újrahasznosított függönyökből gyümölcsös és zöldséges tasakokat. Gyorsan összeállt a 4-5 főből álló varrócsoport. A zacskókat, amiket így megvarrtunk, adományért szerezhették be a monoriak. Onnan indult el a Monori Városszépítők fő tevékenysége, hogy az így adományozott összeget faültetésre fordítottuk. Az első ilyen fasor a Bajcsy-Zsilinszky úton, a temető mellett létesült, 3 éve.
- Sokoldalú érdeklődése mellett fő foglalkozása tulajdonképpen a „Csodaszappan” vállalkozás. Eddig említett tevékenységeitől ez eléggé eltér. Hogy jutott el ezektől a szappankészítéshez?
- Hát elég váratlanul csöppent az életembe a szappanozás. Egyszer elmentem egy hobbi szappankészítő tanfolyamra, és utána a pedikűrösöm azt mondta, hogy készítsek neki szappant, mert eladja a szalonjában. Innen indult az egész. Nyilván azután megépítettük a műhelyt (aminek éppen a hátfala mellett beszélgetünk), és mindent, ami ehhez kapcsolódik, beszereztünk, kialakítottunk.
- Valami azért biztosan vonzotta ehhez, amiben örömet talál, és illik az egyéniségéhez.
- Természetesen. Az, hogy természetes, helyi alapanyagokból dolgozom, otthoni, kézműves módon, akkor is, ha így lassabban készül el a termékem. Sok egészséges, vegyszer nélküli, saját beszerzésű összetevőt használhatok, ilyen például a méz, kecsketej, levendula, citromfű vagy akár a körömvirág. Jó érzés, amikor kuncsaftjaim ezek gyógyhatásáról is beszámolnak. Sokat adok kis vendég- és köszönetajándékaim nőiesen esztétikus kivitelezésére is.
- Gyakran találkoztunk kedvelt termékeivel a népszerű borrendezvényeken is.
- A fesztiválokon való részvételt abba kellett hagynom, mert sajnos a kapacitásaim nem bírták, termékeimet ma már inkább webshopon keresztül értékesítem. A portfóliómat kiegészítve a szappankészítés két további irányba fejlődött. Szálláshelyek részére készítek kisméretű hotelszappanokat, illetve esküvői köszönetajándékok születnek a színes, illatos szappanokból. Tehát egy picit módosult, de megmaradt a szappanos főirány.
- Ma a Strázsán legtöbben talán a KultMozi irányítójaként ismerik. A KultPince kulturális programválasztékának e rendezvényéhez hogy jutott el, és hogyan jellemezné működését?
- Én inkább közönségszervezőnek nevezném ezt a tevékenységemet. Bakos Boglárka szervezi a KultPince rendezvényeit, az esküvőket, kiállításokat, én egy picike szegmensbe segítek be. A filmvetítéseknek volt egy előzménye: jó pár éve Nyulasi István Gábriel („Az ihatóbb Magyarországért” mozgalom elnöke) is szervezett mozit a KultPincében, de a rendezvény idővel elvesztette a kezdeti lendületét. Kugel György (a KultPince tulajdonosa) azonban a kultúrának ezt a vonalát nem akarta elengedni. Mivel régóta ismertük egymás, felkeresett, hogy lenne-e kedvem szervezni a KultMozit? Örömmel mondtam igent a felkérésre. A koncepcióm az volt, hogy válasszunk olyan filmeket, amelyeknek van mondanivalója, de nem túl elvontak, kellemes kikapcsolódást nyújtanak a résztvevőknek. Legyen változó a tematika, amelyben hónapról hónapra más filmeket ajánlunk, és abból a közönség választhassa a neki tetszőt. Ezzel jobban bevonható a közönség, és van benne egy kis játékosság is. A KultMozi Klub 2017-es indulása óta úgy tűnik bevált a tervünk, és működik a filmklub.
- A filmválogatás éppen esedékes, konkrét, aktuális szempontjairól is megtudhatunk valamit?
- Az általános tematikus válogatáson – most, októberben – éppen módosítunk, II. Erzsébet királynő halála miatt. Az ő történetével foglalkozó filmekből választunk, míg novemberben érzékenyítő filmekkel készülünk. Ez az ötlet évekkel ezelőtt Megyeri Szabolcstól jött, így ezen az estén ő lesz majd a vendégborász.
- Úgy tudjuk, voltak az itteni vetítéseken olyan országosan ismert vendégek, színészek (volt, aki többször is), akik pl. az adott filmekben is szerepeltek. És szívesen jönnek ki e rendezvényekre.
- Kugel Györgynek ebben is szerepe van, hiszen Koltai Róberttel jó kapcsolatot ápolnak, így adta magát az ötlet, hogy az ő műveiből szemezzünk, és együtt mozizzunk a népszerű színésszel. Tavaly pedig a Most van most c. nagysikerű alkotást néztük együtt, a film készítőivel, Szajki Péterrel és Szajki-Vörös Adéllal.
- Hogyan működik a két változat, a terem- és a kertmozi?
- A nyári hónapokban szabadtéri rendezvénnyé alakulunk, és kertmozival várjuk vendégeinket. Ősztől- tavaszig pedig a KultPincén belül vannak a vetítések, létszámtól függően a földszinti teremben, vagy a Fröccsteraszon. A mozizást vacsora előzi meg, a könnyed, de különleges harapnivalókról remek szakácsunk – Szurok Gábor – gondoskodik. Önmagában a kulináris élmény is eseményszámba megy. Minden hónapban más borász érkezik az estre, így van lehetőségük bemutatkozni a helyi és a környékbeli borászoknak, de a BorMámor monori üzlete is szokott hozni kóstolót, távolabbi tájakról. A vacsora mellé kínált borok, a filmmel kiegészülve, komplex élményt nyújtanak.
- Biztosan fel tudná idézni, hogy melyek voltak különleges KultMozi-estek.
- Mindig különleges alkalom, amikor maguk a filmkészítők, vagy a színészek is el tudnak jönni a vetítésre. Járt már nálunk Vujity Tvrtko is, aki megható és lehengerlő előadással készült vendégeink számára. De számomra ugyanúgy különleges pillanat, amikor a vetítésről meghatottan távoznak a vendégek. Ilyenkor érzem, hogy valóban megérintette őket a film, és van valami útravaló, amit tovább visznek magukkal. Lehet gondolkodni, merengeni rajta, ami lehet, kicsit kimozdít a komfortzónánkból, de mégis jobb emberekké válhatunk általa.
- Hogyan értékeli a KultMozi eddigi működését?
- Érdekes tapasztalat, hogy Monor lakosságszámához képest kevesen vesznek részt a rendezvényen. Ennek több oka is lehet. Elképzelhető, hogy a marketingtevékenységünk ellenére mégis kevesen ismerik a programot, de az is lehet, hogy túl közel vagyunk Budapesthez és ott nagyobb a programkínálat. Lehet az is, a Pincefaluig már nehezen mozdulnak ki az emberek a városból. De van egy törzsközönségünk, és új vendégek is mindig érkeznek, akikből idővel visszatérők lesznek; ezért összességében úgy érzem, hogy jó az, amit csinálunk.
- Monor kulturális választékát mindenképpen színvonalasan bővíti a KultPince, és benne a KultMozi is. A filmek látogatottsága, még a fővárosban is (a tv-csatornák óriási bővülése miatt is), csökkenő. De a KultMozi családias hangulatú kiegészítő kínálatával Budapest sem tud versenyezni, ezért feltétlenül folytatni kell.
Csak azt kívánhatjuk, legyen ereje ahhoz, hogy eddig bizonyított ötletgazdagságát és szervezői rátermettségét a jövőben is tudja hasznosítani, szűkebb és tágabb környezete hasznára, örömére is.
Bolcsó Gusztáv
Kaltenecker Andi és a KultMozi-KertMozi, galéria >>