Márton-napi Újbor Ünnep Mononoron

Márton-napi Újbor Ünnep Mononoron

Isten mondja: Noé, fiam, Noé,

Kóstoljuk meg, hogy az újbor jó-é!

magyar népdal

Csípős reggelek, álmos délutánok, a nap sem erőlteti túl magasra magát, pedig, ha tudná, hogy küszöbön a Monoron hagyománnyá vált Márton-napi Újbor Ünnep! Az idei pedig sokkal, még az eddigieknél is jobban várt: világgá kiáltjuk, mint a gágogó libák Márton püspökké avatásának a hírét, hogy itt vannak és bemutatkoznak a „MONORI” oltalom alatt álló eredetmegjelölésű újborok.

Kicsi és nagy, öreg és fiatal büszkén vette tudomásul, hogy idén a monori borok az Európai Bizottságtól megkapták az új, védett nevet, az oltalmat. Komoly elismerés és kiváltság ez, hisz a bor helyi, egyedi előállítását, a szőlő feldolgozását és elkészítését, a helyi talajadottságokat ismeri el. A tájékoztatás szerint az ökológiai környezet a termőhely fekvésének, a talaj különleges viszonyának köszönhetően jelentős hatással van az ott termett szőlőből készült borok jellemzőire, amelyek sem a Duna Borrégió szomszédos területein, sem más borvidéken nem reprodukálhatóak. Ez kifejezetten az alacsony savtartalmú, alkoholban gazdag monori bornak íz- és zamatgazdagságában nyilvánul meg, amelyet a helyi talaj adottságaiból következő jellegzetes ásványi anyagoknak köszönhetünk. Jó hely ez a Monor, a bor is mennyire szereti?

No, de nézzük csak, milyen is a Márton-napi újbor? A régi kancsókban gyöngyöző újbor ekkor, ebben a stádiumában áll legközelebb a szőlőhöz, az elsődleges szőlőillatok és zamatok ilyenkor még markánsak, mindez pedig friss, üde, könnyed gyümölcsös ízt biztosít. Az újbor a murci utáni állapot, a következő szüretig annak is számít. A feudális rendszerben akkora presztízse volt, hogy az urak kizárólag ezt fogyasztották, míg a cselédség csak az óbort ihatta. A rendszerváltás utáni években bontakozott ki újra az újbor kultúrája. Az újbor és annak kóstolása nagyon közel áll a borászok szívéhez: az év egyik legnagyobb ünnepe, hiszen ilyenkor látják meg és értékelhetik teljes valójában egész évi áldozatos munkájuk gyümölcsét. Most különösen nagy izgalommal várjuk a kóstolást, hisz a monori borászok az idei terméssel kifejezetten elégedettek, jó szőlőből pedig kiváló bor készülhet.

Márton-napi Újbor kóstoló

 Az újbor kóstolását kellően komolyan kell venni, mert a néphagyomány szerint, aki nem iszik ezen a napon újbort, az bizony egész évben szomjazni fog! Persze enni sem árt, sőt, a hagyomány a libát ajánlja, sőt, kiköti: aki libát nem eszik, az éhen veszik. S, ha már liba, a végére pedig lerágott csont, akkor az is kiderül, mi vár ránk az elkövetkezőkben, de tán még fontosabb, mit hoz a jövendő időjárásügyileg a monori boros gazdáknak: fehér csontú libakor kemény tél és sok hó, pirosas csontok enyhe, locspocs időt jósolnak.

 A jóslatok sorát folytatva, jöjjön a legfőbb intelem: Márton-napkor szigorúan tilos mosni és teregetni, az ingre kerülő vörös bort is békén kell hagyni! A tiltás megszegőinek súlyos következményekkel kell szembe nézniük: szomorú sors fog a jószágaikra várni. Jobb ezzel hát nem viccelni, inkább megelőzni: mert, ha szőlővesszőt kapunk ajándékba, annak ága-bogainak száma elárulja, hogy mennyit fial majd a malacunk. És azon is járhat az eszünk, hogy az ekkor szedett barka ágat vízbe tegyük, mert ha Katalin-napig kizöldül, akkor még ebben az évben férjhez is megyünk (feltéve, ha pont hajadonok vagyunk).

Márton-napkor sok a tennivaló: de a legfőbb és nemesebb feladatot az újbor adja, hiszen „Márton a bírája”, vagyis ekkor szabad és kell is először megkóstolni. Megnyugtatásul pedig: aki netán kellemesen elbódulna a bortól, ne aggódjon, a hagyomány szerint a következő évben messzire kerüli őt a gyomor- és fejfájás.

Találkozzunk a Márton-napi Újbor Ünnepen!

Kovács-Solymosy Zsuzsanna 

Tartalomhoz tartozó címkék: Márton-nap