Jégvirágos ablakon hajnali fények,
ilyenkor a böllérek izgalomban égnek.
Hatalmas a sertés, csattog a foga,
ettől lett magasabb a gazda hőfoka.
Bátorításképpen lecsúszik pár feles,
következő kérdés: - Hol egy kés, de hegyes?
Maligán a fejben, szúrókés a zsebben,
elindul a böllér, a szeme sem rebben.
Megtorpan egy kissé, jól szemügyre veszi,
majd gondosan a kést az asztalra teszi.
Üveg után nyúl, majd tölt még egy párat,
s bölcsen azt mondja, nőhet még az állat.
Lerúgja a csizmáját, hallod-e, te, Anyjuk,
azt hiszem, a vágást Karácsonyra hagyjuk.
Beledől az ágyba, ez volt minden vágya,
ezt a fontos döntést a sertés sem bánja!
