A hagyomány szerint az András napon kezdődtek a disznóvágások. Ekkorra már elég hidegre fordult az idő, hogy kifagyjon az elkészített hurka, kolbász, szalonna, a sajt, amely kellett ahhoz, hogy sokáig elálljon a kamrában.
Ugyan még nincs itt az András nap, de a KultPincében elkezdődtek a disznóvágások. A korai kezdés mutatja, hogy a ma emberének is fontos a disznóvágás hagyománya és az ehhez kapcsolódó disznótor. A disznótor ma már a baráti társaságok, rokonok, kollégák számára rendezett lakoma, bár a tapasztalat az, hogy a vendégek jó része nagy buzgalommal vesz részt a disznó feldolgozásában.
Ma már nem kell tartani a „maskurába” öltözött kántálóktól, de ha ismerős kopogtat be vacsora idején, a kínálás nem marad el. Hiszen a disznóvágás és az azt követő disznótor most is ünnep az együttlét öröméről szól, így a beeső vendéget is meginvitálják a vacsora asztalához, mert a hagyomány szerint „Víg András – víg év”