Írások, történetek

Májusban egy-egy a pincében tartott baráti összejövetelt követően estefelé vagy akár késő estébe, netán éjszakába nyúló gyalogos hazaindulás során, amikor már igazán csendes a pincefalu, nagyszerű hallgatni a fülemülék, azaz csalogányok énekét. A Most megörökített csalogányt és énekét naplementében hallgattuk, gyönyörű volt.

Fülledt nyári estéken az ember a legritkább esetben szokott Proustot vagy Kafkát olvasni. Kékharisnya, vagy megszállott tudós legyen a talpán, akinek, ha nyáréjszakán a nyitott ablakon át szellő libben a szobájába, ami megtáncoltatja a függönyt, és az érintése maga a simogatás, akkor arról neki csakis a világirodalom remekei jutnak eszébe.

Esett az eső. A szél is fújt. Aznap egy falucska könyvtárába beszéltem meg délutáni találkozót. Bent, a könyvespolcok közt, meleg volt és megnyugtató csend. Korábban érkeztem, volt idő nézelődni .Harmadik pillantásra fedeztem fel a Művelt Alkoholistát. Azonnal felkeltette az érdeklődésemet.

A Művelt Alkoholistával találkozni még sosem volt szerencsém, különösen ebben a miliőben, ahol részint egy plakátot is látni véltem a közeli libavacsora eseményéről, melynek fényét  a dalárda fellépése ugyancsak növelni hivatott.

Mit tesz a koronavírírus, most van időnk egy kicsit visszatekinteni, hogy hogyan is kezdődött a KultPince működése. Jó érzés nézni a régi képeket, újraélni az akkori jó hangulatot, az igyekezetet ahogy a segítők és támogatók együtt tudtak dolgozni, hogy legyen egy saját maguk által megálmodott Múzeumok Éjszakája rendezvény.majd néhány hét múlva a Strázsahegyi Pincék Fesztiválja.

Somogyi Márk fotóművész kiállítása.a Strázsahegyi Pincék Fesztiválja keretében 2010 május

Gordonkán közreműkődött Sík Dóra gordonkaművész

A monori pincefaluban a  mozizós estéket az ilyen közösségi élmény iránti hiányérzet hívta életre évekkel ezelőtt, mindjárt a pince megszületése után. Az eseményeket pedig az idő mostanra valóságos kulturális-kulináris különlegességgé alakította.

Alig több mint egy hét és már két éve lesz, hogy Koblencz Zsuzsa nincs közöttünk. Most egy írásával emlékezünk rá, hiszen a KultPince és a Monori Pincefalu számára jó néhány értékes cikket írt. Olvassátok az utolsó FB. üzenetét, majd írását amelyet az alábbiakban tesszük közzé!

Köszönöm, hogy hiányoltok, és igazatok van, nem tűnhetek el innen csak úgy szó nélkül - viszont egyenként se tudok írni mindenkinek, így aztán itt magyarázkodom:
Noha ízületi gyulladás miatt vonszoltam végig magam két és fél hónapon át az egészségügy különböző csatornáin, végül a sürgősségin derült ki, hogy egészen másról van szó. Bent is tartottak mindjárt, majd most pár napra hazabocsátottak, de hétfőtől vissza kell mennem.
A legpraktikusabb tervem ezzel kapcsolatban az, hogy hétfőn abban a kórteremben helyeznek majd el, ahol egy Jack Nicholsonhoz hasonló (nem bánom, lehet más is, csak dúsgazdag üzletember legyen) már ott idegesíti a személyzetet, és eleinte engem is nagyon utál majd, de aztán gyorsan elkészítjük együtt a bakancslistánkat, mert borzasztóan kevés már az idő.
Akárhogy is, nem nagyon leszek itt mostanában.
Mennyire sajnálom azt a sok történetet, amit nem tudok megírni, pedig tolószéken gördültek elém tucatszám az elmúlt hetekben...
A saját történetem végéről vagy tőlem értesültök pár hónap múlva itt - vagy egy üzenetből. Addig is ölelés mindenkinek, aki hiányol és szeret.

Február utolsó napján tizedik alkalommal mutatkozott be a Badacsonyi Borvidék a szakmai és nagyközönségnek a budapesti New York Palota Róma termében és annak előterében. Összesen 33 borászat és 10 turisztikai szolgáltató hozta el és mutatta be kínálatát.

A történetet írta: Hajdú Katalin

Illusztrálta: Illés Márta

Egyik gazdagon termő Monori szőlősdomb tetején áll egy ikerház, melyet még két generációval korábban, a dédapa épített. Aranykezű mesterember hírében állt a jó öreg, aki igencsak kedvelte az ifjú hölgyeket. Volt, hogy egyszerre két virágszállal is randevúzott, - akik persze nem tudtak egymásról -. Nem csoda, ha a házak rejtett ajtókat, titkos figyelőket, csúszdával ellátott süllyesztőt, és a két otthont összekötő pincét is leplezett. E talányokat napjainkban a homály fedi el. Ma már a két lakban a kertkapus fiatalok barátsága szerelemmé érett, akik gyermekkori vonzalmukat immár fogadalmukkal is meg akarták szentesíteni.

Jól sikerült a nőnapi a'Capella borvacsora a KultPincében! Köszönet a házigazdáknak, Szurok Gábor séfnek, Nádas Zsófia zseniális fotósorozatainak, az Olasz rizlingnek, Rajnai rizlingnek, az Iniciálénak és a borász (alias hangmérnök) különleges hangfelvételeinek.

Manapság már nemigen látni a szőlősorok közt, vagy a hiányzó tőkék helyén vetett, palántázott zöldségnövényeket. Ámbár lehetséges, hogy vannak ott répák, paradicsomfák, tökök még mindig, csak épp a fényképeken nem látszanak, mert azok mindig simára horolt-gereblyézett pásztákat mutatnak.
Az a történet azonban, amit Csilló Mihály kántortól ismerhetünk, még azokban az időkben játszódott a pilisi szőlőkben, amikor a monori Strázsahegyen ugyancsak nem számított ritkaságnak, hogy levesbe valót is termeltek a pincék környékén.