Írások, történetek

A glaszékesztyűtől a lányszöktetésig

Miközben a hangos, virágokkal és palackokkal hadonászó, az út szélére húzódott taxiba is be- be- integető lakodalmas menet elvonult mellettük, a két férfi kedve érezhetően élénkebb lett. Már nem ülte meg a kocsi belsejét az a melankólia, amit János emlékei bocsátottak köréjük, kesernyés cigarettafüstként. A taxis oldalán lehúzott ablakon beáradó vidámság kihessegette a régi szomorúságot.

- A külsőségekből ítélve a mostani lagziknak már nem sok közük van ahhoz, amilyenekben én gyerekkoromban megfordultam - nézte a férfi a menyasszony közelében káprázatos toalettekben ringó hölgyek karéját. Csipkekalapok, virágos organzák, színes selymek úsztak el mellettük, és hirtelen felbukkant egy szó, amit János talán egész életében nem mondott ki hangosan, egészen eddig a napig: glaszékesztyű.

Szőlőfürt és rózsaszirom

Taxik várakoztak az állomásépület sarkán, a szemközti betonkerítés mellett is. Nem volt külön drosztjuk, szemlátomást csak beálltak a legközelebbi helyekre. De legalább vannak – gondolta hálásan János, tudva, hogy nélkülük bajban lenne. Senkinek nem jelezte előre az érkezését, nem volt, aki elébe jöjjön. Igazság szerint nem nagyon volt itt már senkije.