Esküvő

Ugyan a köszönőajándék nem kötelező része vagy eleme az esküvőnek, csupán csak egy figyelmesség a meghívottak felé.  Ez egy apró gesztus amellyel megköszönitek az esküvőtökön való részvételt, azt, hogy együtt ünnepelhetitek életetek új szakaszának kezdetét.

Ha dédanyáink korának lakodalmait és a mai, bár lagziként emlegetett, de  inkább esküvői partiként vagy fogadásként aposztrofált ünnepi eseményeket szeretnénk összehasonlítani, azt hihetnénk, hogy erre az ellentétpárok a legalkalmasabbak. Pedig dehogy. Mert a különbségek ugyan valóban nagyok, de finom ívben, egymásba hajolva vonulnak át ízléseken és divatokon, hozzáférhető lehetőségeken és eszközökön keresztül, s most éppen ott tartanak, hogy minden jelen van bennük, hagyományostól, régimóditól a legfrissebb trendig - mint az Esterházy tyúkhúslevesben  - amelynek felszínén mindig ott fénylenek az elengedhetetlen aranykarikák – a hozzávalók gazdag sokasága.

A vőfély szórakoztat és irányít

Az esküvő vagy a lakodalom fontos és szükséges személye a vőfély vagy ceremóniamester, aki a jó hangulat megteremtője és természetesen Ő  az aki összefogja és irányítja az esküvő menetét. Az esküvői, lakodalmas játékoknak fontos hangulatot megalapozó, a násznépet összekovácsoló szerepe van, de nagyon fontos, hogy a kiválasztás során körültekintően járjunk el. Fontos, hogy szimpatikus legyen és hallgassuk meg elképzeléseit, egyértelműen húzzuk meg a határvonalat, hogy játékban, poénban, azaz a hangulat megteremtésében meddig mehet el. A játékoknak nem lehet az a célja, hogy leitassa az abban résztvevőket. Képes legyen gördülékennyé tenni az esküvő egész folyamatár, így irányítsa a vendégek fogadását, az étkezéseket, az egyes fogások között szórakoztassa a vendégeket, szervezze a pohárköszöntőket, a táncokat , egyszóval legyen jó házigazda oly módon, hogy a fiatal pár és vendégei minden tekintetben szép emlékeket őrizzenek e jelentős napról.

Itt csak két játékpéldát mutatunk be, amely segíthet a döntésben, hogy ez a stílus megfelel e számunkra.

Minden menyasszony már gyerekkorától tudja, hogy milyen esküvője legyen. De ha mégsem, akkor az esküvőszervezés megkezdése előtt érdemes eldönteni az esküvőd stílusát. Cikkünkben egy régi-új stílust mutatunk be, amellyel csodálatos lehet az esküvőd.

Zsófi és Balázs, Esküvő, Monor, KultPince 

Kovács Ferenc Olaszfotó írása és képei

Szeretném megosztani veletek az idei évem egyik kedvenc sorozatát. Zsófi és Balázs hamisítatlan őszi esküvőjét. Zsófit régről ismerem, de számomra is újdonság volt a laza, vidám, vagány stílusa. pláne az a kardigán.... és az a virágkoszorú. Mondtam már, hogy imádom a virágkoszorút? Színekben és érzelmekben úszott az egész nap., kezdve a megható templomi szertartással és a libabőrös Hallelujah-val, folytatva a mosolygós és nyolcszoros cuppanós polgári szertartással, megkoronázva naplemente fantasztikus fényeivel. A Monori KultPince kiváló helyszínnek bizonyult ehhez a különleges szabadtéri esküvőhöz, amit a memóriakártyámon kívül is szívemben is őrizni fogok.

Szabadtéri esküvői helyszínek 

Manapság egyre divatosabb a romantikus szabadtéri esküvőhelyszínen megrendezett polgári szertartás. Az ilyen típusú esküvői szertartás hangulata, romantikája nem említhető egy lapon a házasságkötő teremben megtartott szertartással.

Miközben a  hangos, virágokkal és palackokkal hadonászó, az út szélére húzódott taxiba is be- be- integető lakodalmas menet elvonult mellettük, a két férfi kedve érezhetően élénkebb lett. Már nem ülte meg a  kocsi belsejét az a melankólia, amit János emlékei bocsátottak köréjük, kesernyés cigarettafüstként. A taxis oldalán lehúzott ablakon beáradó vidámság kihessegette a régi szomorúságot.

 -  A külsőségekből ítélve a mostani lagziknak már nem sok közük van ahhoz, amilyenekben  én gyerekkoromban megfordultam -  nézte a férfi a menyasszony közelében káprázatos toalettekben ringó hölgyek karéját. Csipkekalapok, virágos organzák, színes selymek úsztak el mellettük, és hirtelen felbukkant egy szó, amit János talán egész életében nem mondott ki hangosan, egészen eddig a napig: glaszékesztyű.

Taxik várakoztak az állomásépület sarkán, a szemközti betonkerítés mellett is. Nem volt külön drosztjuk, szemlátomást csak beálltak a legközelebbi helyekre. De legalább vannak – gondolta hálásan János, tudva, hogy nélkülük bajban lenne. Senkinek nem jelezte előre az érkezését, nem volt, aki elébe jöjjön. Igazság szerint nem nagyon volt itt már senkije.